Az avokádó diadalmenete
Az utolsó hír Ausztráliából jött. Az avokádót imádó hipszterek (jól szituált felső vagy középosztálybeli fiatalok) a koffeinmentes szója-latte-macchiato kávékülönlegességet kivájt fél avokádóból szürcsölgetik.
Az avolatte nevű új divatital hódít a világhálón
Egyáltalán, ma már nagyon sok avokádóval kapcsolatos termékkel találkozunk: avokádós testápoló, avokádó mintás hálóruha, avokádó külsejű fülbevaló, bútorok avokádófából. A listát még sokáig folytathatjuk. Mégis mi okozhatja az átütő sikerét egy ilyen egzotikus gyümölcsnek? Az avokádónak diadalmenete nem egészen véletlen, hosszabb története van. Az egész földön évente körülbelül 5 millió tonna avokádót szüretelnek. A legtöbb Mexikóból, Peruból, Kaliforniából és Dél-Afrikából származik, de sok kerül piacra Spanyolországból is. Európában az avokádó fogyasztása az elmúlt öt évben több mint kétszeresre nőtt. Egymagában Németország 2016-ban 60000 tonnát forgalmazott – míg 2012-ben mindössze 30000-et. A Világ Avokádó Szervezete (World Avocado Organization – WAO), amely a legnagyobb avokádó-exportőrök egyesülete, úgy véli, hogy ez a növekedés még nincs a csúcson. Európában várhatóan az elkövetkező években még évente 20 százalékos lesz az értékesítés növekedése. Ez a sikertörténet várhatóan megváltoztatja az avokádóról alkotott régebbi véleményt
Egy pillantás visszafelé: Az Alligatorbirne, ahogy németül korábban az avokádót a bőrszerű, rücskös héja miatt nevezték (vagy angolul alligator pear), hosszú ideig luxusnak számított. A nevében volt egy rejtett utalás az ínyenceknek, amit a magas ára indokolt. Mexikó mellett, ami az avokádó fő termesztési területe, a kaliforniai parasztok is megkedvelték ezt a zöld gyümölcsöt a nagy barna magjával, és a múlt század húszas éveiben a „saláták arisztokratájának” nevezték. A nevét azért változtatták meg, hogy ismertté tegyék több ember számára, és így növelhessék a fogyását. Az avokádó név az azték nevéből, „ahuacatl” származik, ami ugyan herefát jelent, de nem a jelentésére, hanem a hangzására hasonlít.
Évtizedeken keresztül a gazdálkodók jól éltek az avokádótermesztésből a hetvenes évek elejéig, amikor is előretört a zsírszegény étkezés gyakorlata és propagálása. Az avokádó pedig zsíros, egészségtelen ételnek számított. Németül épp a magas zsírtartalma miatt hosszú ideig „Butterfrucht”-nak (vajgyümölcs) is nevezték. Így aztán az avokádó fogyása megcsappant, a termesztők veszélyben látták az egzisztenciájukat. Egy újabb arculatváltásra volt szükség. Ez alkalommal azonban már nem jöhetett szóba a névváltás.
Kaliforniában a gazdálkodók megszervezték a Californian Avocado Growers Organisation-t (vagyis az avokádótermesztők szervezetét), röviden: Calavo Growers, és tanulmányokat készítettek híres intézetek számára, például a Harvard Egyetemnek, azzal a céllal, hogy az avokádó egészséges összetevőit és hatását hangsúlyozzák. Ezen kívül egy erős reklámkampányt indítottak, még a híres színésznőt Angie Dickinsont is megnyerték, aki egy rövid tévéreklámban lenge öltözékben kanalazza ki az avokádó belsejét. Az avokádó értékesítésén ez segített is. Christian Schulze a Frankfurt School marketingprofesszora így vélekedett: „Ha valamit kellett tenni, épp ezt kellett megpróbálni.”
A kilencvenes években az avokádó áttörése megtörtént, elsősorban a kaliforniai gazdálkodóknak a Werbeagentur Hill & Knowlton reklámügynökség segítségével végrehajtott reklámkampánya eredményeképpen. Az amerikai mindennapi étkezésbe akarták bevinni az avokádót.
A tökéletes terv a „Guacamole bowl” volt: A minden évben megrendezésre kerülő futballeseményhez, a Super Bowlhoz kapcsolódó Super Bowl party-k elkerülhetetlen részévé akarták tenni az avokádót. Az ügynökség a futballjátékosokat és a családjukat rávették arra, hogy legkedvesebb guacamole receptjüket egy reklámban tegyék közzé. Aki a legjobb receptet ajánlja, azt a futballesemény végén megjutalmazzák. A terv bejött. Manapság a Super Bowl esemény alatt csupán Amerikában 100 000 tonna avokádó fogy el. Schulze marketingszakértő szerint: ”Ha van egy jó termékünk, és ezt egy már jól bejáratott eseményhez kötjük – például olyanhoz, mint a Super Bowl – akkor gyors győzelemre számíthatunk.” A Super Bowl-hoz kapcsolódó mulatozásnak ma már elválaszthatatlan kelléke az avokádó.
Ennek a gyümölcsnek a sikere azonban nemcsak a marketingnek köszönhető. Az élelmiszerkutatásnak is jelentős szerepe van ebben a sikerben. A hetvenes évek „kevés zsiradékot együnk” mozgalmát a kilencvenes évek végétől a „kevés szénhidrátot együnk” mozgalom követte. A zsírok általános kártékonyságát elvetették, mert kiderült, hogy a telítetlen zsírsavak, amelyeket például az avokádó is tartalmaz, részt vesznek a szervezet koleszterinháztartásának szabályozásában, és ezzel a szívbetegségek megelőzésében, az egészséges terhesség megőrzésében, és elősegítik az egészséges, hosszú életet. A Calavo Growers szervezet ebben az időszakban sok tanulmányt tett közzé. A kampány és a tudományos cikkek hatására az avokádóról új kép alakult ki, egy különlegesen egészséges „szuperétel” képe, amit ráadásul könnyű elkészíteni, mert megehetjük egyszerűen a héjából kikanalazva is.
A vegetárius (nem eszik húst) és a vegán (nem eszik semmilyen állati terméket) életmódot folytató emberek is hozzájárultak az avokádó növekvő fogyasztásához. Az élelmiszerkutatók kimutatták, hogy igen tartalmas az avokádó, mivel gazdag ásványi anyagokban, vitaminokban, folsavban és vasban, így ez a gyümölcs a hús nélküli étkezésben nagyon fontos szerepet játszhat. Az ezredforduló fiataljai között különösen kedveltté vált. A táplálkozás mikéntje jellemző lehet bizonyos emberekre, így régebben a sok hús fogyasztása jelezte a jólétet, manapság inkább a bio vagy vegán étkezés. Az avokádó a világjobbítók étkezésének egy szimbóluma lett.
Manapság a világháló közösségi oldalain, például az Instagramon esztétikus fotókat tesznek közzé az étkezésről. Ha az instagramon a #foodporn képeit és videóit nézzük, nagyon sok avokádós ötletet látunk. Hatmilliónál több avokádós közlés található, és ezek közül 480 000 avokádós piritósra ad ötletet. Az első látásra jelentéktelen külsejű avokádót művészi módon lehet elkészíteni, szeletelni szabályosan elrendezni, és így a lehető legtöbb „like”-ot begyűjteni. A World Avocado Organization – WAO elnöke, Xavier Equihua így nyilatkozott: „Az ezredforduló fiataljai tudatosak, és tudni akarják, hogy mit esznek. A gyorséttermek ételei kevésbé érdeklik őket, mint az egészséges ételek.” Egyébként még mindig sok téves információ van arról, hogy az avokádó hizlal. Közben viszont az élelmezéstudomány új eredményei a telítetlen zsírsavak hasznát hangsúlyozzák az egészséges életvitelben.
A WAO Európában is véglegesen be akarja vonni az avokádót a mindennapi étkezésbe szupermarketláncok segítségével. „Az avokádó sokoldalúsága fontos. Az életet segítő gyümölcs – mert egyszerűen mindent tartalmaz, és könnyen lehet elfogyasztani”, nyilatkozott lelkesen Equihua, arra is támaszkodva, hogy a WAO egy olyan lobbi-szövetség, amely nemcsak egy márkával vagy egy termékkel foglalkozik, hanem egy egész termékágazattal.
Az avokádó felfelé ívelését a kilencvenes évek kereskedelmi politikája megkönnyítette. Az amerikaiak évtizedeken keresztül a mexikói avokádó behozatalát tiltották. Ez részben a kártékony muslincáktól való félelem miatt volt, másrészt a hazai gazdálkodók védelméért. 1997-ben a Nafta szabadkereskedelmi egyezmény következtében megszűnt ez a tilalom. Az egészségügyi felügyelők szerint nem volt már veszélyesebb a mexikói avokádó, mint a kaliforniai. Így nőtt az import Mexikóból. Ez az amerikai piacon erősítette a versenyt, aminek következtében lement az avokádó ára a fogyasztók örömére.
A gyümölcs kezelése is nagyon erősen megjavult az előző években. Néhány éve még csak kőkemény avokádót lehetett a szupermarketekben vásárolni. Újságpapírba becsomagolva a fűtőtestre helyezve, vagy jó arányban almák közé téve lehetett érlelni, és aztán nyomáspróbával lehetett ellenőrizni, hogy mikor érett. Ma már nincs erre szükség. Hollandiában és Svájcban egész üzem foglalkozik az avokádó érlelésével. Peruból, Mexikóból vagy Chiléből éretlenül szállítják Európába a gyümölcsöt, azután alávetik az érlelési eljárásnak, és evésre már alkalmasan szállítják az európai szupermarketekbe.
A reklámozás, az élelmezéstudomány és a technológia együttesen arra hat, hogy kialakuljon az avokádóról a szupergyümölcs-kép. De azért ez mégsem olyan egyszerű.
Régebben az avokádót Mexikó vulkáni hamut tartalmazó, sok esőt kapó földjein termelték. Azonban a világszerte növekvő igényt már nem tudják kielégíteni az itteni termesztéssel. Olyan helyeken is bevezették a termesztését, ahol költséges, elsősorban a drága öntözés miatt. Az avokádó különösen vízigényes: míg egy kiló paradicsom termesztéséhez körülbelül 180 liter vízre van szükség, egy kiló avokádóhoz mintegy 1000 liter vízre.
Éppen Peruban és Mexikóban, ahol az emberek jó részének úgy szállítják a tiszta vizet, visszásnak tűnik egy ennyire vízigényes gyümölcs termesztése. Tíz avokádóból körülbelül hetet a mexikói Michoacánban termelnek. Ez egy olyan terület, ahol krónikus vízhiány van. Kaliforniában is, ahol elsők között termesztettek avokádót, a gazdák nem tudják, hogy a jövőben hogyan lesznek képesek majd elegendő vízzel ellátni a földjeiket. Az esőben szegény évek egyre gyakoribbak, és így nincs elég víz.
Xavier Equihua nem látja problémásnak a vízzel kapcsolatos helyzetet: „Peruban vagy Dél-Afrikában a gazdálkodók ökológiai szempontból kimagasló munkát végeznek.” A Lima körüli hegyekből lefolyó hólét összegyűjtik az ültetvények öntözéséhez. Mexikóban az avokádó otthon van, itt nincs szükség mesterséges vízellátásra. Equihua szerint egyáltalán nem az avokádó igényli a legtöbb vizet. „Németországi mezőgazdasági produktumoknak, mint például a marhahúsnak lényegesen rosszabb a vízmérlege (vagyis a felvett és a kibocsájtott /például párolgassal/ vízmennyiség különbsége).”
Kétségtelen probléma viszont, hogy ahhoz, hogy több termőterület álljon rendelkezésre, az ökoszisztéma szempontjából nagyon fontos esőerdők hektárjait vágják ki. Az illegális erdőkiirtás egyáltalán nem ritka. A helyi hatóságok sok mindent elnéznek azért, mert a virágzó kereskedelem hozzájárul a jóléthez. A környezetvédők a gazdálkodókat elmarasztalják amiatt, hogy az öntözések csökkentik a talajvízszint mélységét, és a növényvédő szerek piszkítják, az amúgy is a kevés, rendelkezésre álló vizet.
Politikai következmények sem váratnak magukra. A növekvő igények miatt, különösen Mexikóban, az értékes gyümölcsöt „zöld aranynak” tekintik. A benzinkutaknál és a szupermarketeknél egyre gyakrabban tesznek ki táblát ezzel a felirattal: „Éjszaka pénzt és avokádót nem tárolunk.” Az avokadó gazdasági ereje vonzza a drogterjesztőket és a tolvajbandákat. A gazdálkodó parasztoktól kizsarolták a védelmi pénzeket, és kiviteli vámot szedtek a gazdáktól. Több súlyos konfliktus volt, ami végül éjjeli és nappali őrségek felállításához vagy megerősítéséhez vezetett.
Minden nehézség ellenére az avokádó iránti igény korlátlan. Equihua így látja: „Az európai piac még egyáltalán nincs teljesen feltárva. Még elég sok lehetőséget látunk.” A termesztési területeken a gazdasági és ökológiai konfliktusok így még tovább élesedhetnek. És még egy dolog van. Számolni kell azzal, hogy ez a nagy érdeklődés egyszer csak csökkeni fog, és egy másik szuperétel fog megjelenni a gasztrovilág színterén.
Még több egészséges ételről szóló cikk az Egészség7 és Egészség tippek portálokon.
